„Államilag kirabolt rendszerben küzd itt egymás ellen hangolva beteg, ápoló és orvos, mint valami római arénában.”
Nem egyedi esetről van szó, a kórházi rémtörténetek a valóságot mutatják be. Az Index újságírója csigolyatöréssel került műtőasztalra. Rémálomszerű tapasztalatairól cikkében számol be.
Földes Andrást sziklamászó baleset miatt szállították be az egyik állami intézetbe. Tolták be raktárba, használt önállóan vizeletgyűjtő kacsát, és kúszott fal mellett – mindezt az első napján.
Túlélőtábor felnőtteknek
A kórházban felnőtt emberből egyszeriben józan eszétől és méltóságától megfosztott lény lettem – írja Földes.
Az megvan, amikor az óvónő dorgálja a rosszcsont gyereket? A kórházakban is ilyen hangvételű beszélgetések zajlanak ápoló és beteg közt. De lehet-e hibáztatni a napi 8-12 órát gályázó, túlhajszolt nővéreket, akik gyakorlatilag éhbérért talpalnak egész nap?
A felelős az, aki a rendszert működteti. Illetve nem működteti.
A vámpírkormány a vírus ideje alatt milliárdokat öntött a propagandába. Ehhez képest az egészségügyi dolgozóknak fizetésemelés helyett juttatott nettó 350 ezer forint nevetséges aprópénz. Vagyis nem csak ehhez képest. Ráadásul ezt sokan nem is kapták meg.
Az orvosok szakértelméhez nem fér kétség. Ugyanakkor az idő- és létszámhiány rontja az ellátás színvonalát. Az újságíró saját bőrén tapasztalta:
Három napig feküdtem ugyanazon a lepedőn, míg a fekhelyem olyanná vált, min egy katonai kórházi ágy egy első világháborús filmben.
A nővéreknek naponta maximum 10-15 perce jut egy betegre. Ennyi idő alatt még a legszükségesebb feladatokat sem lehet elvégezni. Meglepődünk, ha ezek után minden osztály csak a saját feladatira koncentrál, a betegeket meg egyik helyről a másikra küldik?
