Nem is olyan könnyű kérdés ez, mint amilyennek elsőre tűnik.
Rengeteg mindent szoktunk mi férfiak kívánni a nőknek március 8-án. Ezek egy része annak ellenére káros, hogy nem annak szánjuk.
Például sokszor atyáskodók vagyunk, rengetegszer kritika nélkül fogadunk el nemi egyenlőtlenségeket, saját kényelmes társadalmi helyzetünket tekintjük alapvetőnek. Veszünk egy virágot, hogy megköszönjük, mennyi mindent tesznek a nők, mert társadalmilag elnyomott helyzetben vannak. Ahelyett, hogy elkezdenénk máshogy élni.
Komolyan egy kóróval akarjuk megvásárolni mindazt, amit azért tehetünk, mert ők több terhet cipelnek?
Legyenek jó anyák, de keressenek pénzt is, legyenek okosak, de azért nálunk butábbak, nézzenek ki jól, de hé milyen kurvás az a szoknya! Hódoljanak be nekünk, kövessék a parancsainkat, de más férfiakkal legyenek elutasítóak és távolságtartók. Satöbbi.
Van itt sok félreértés és rossz szokás, amik egyébként nemcsak a férfiak, hanem a nők fejében is el vannak csúszva. Miért? Mert a társadalom iszonyat sok ideig nevelt belénk bizonyos normákat. Mintákkal. Te láttad az apádat porszívózni? A kocsi nem ér!
A nőnap nem arra jó, hogy mi férfiak a virággal csökkentsük a lelkiismeretfurdalásunkat, ami azért van, mert magunk is érezzük, hogy itt valami nem kóser. Csak lusták vagyunk, tohonyák, puhányak, gyávák.
Mekkora kényelem már ez, egész évben élősködünk az anyánk, a feleségünk, a titkárnőnk meg ki tudja még kinek a jóindulatán és elvárt engedelmességén. Aztán egy virág, és kvittek vagyunk, nem? Ez aztán a magasélet, bástyáim.
Na, szóval mondok pár példát, amin érdemes nőnap alkalmából gondolkodni:
- Nem elég csak azokat a nőket tisztelni, akiket vonzónak találunk.
- Nem elég mondani, hogy egyenlőség van, tennünk kell érte a magunk szintjén és életében.
- Gondoljuk át még egyszer, mielőtt elvárunk valamit, mintha tőlünk várnák el.
- Hágjuk át a társadalmi elvárásokat egészen nyugodtan, ha azok rossz elvárások.
- Legyen erőnk háttérbe szorítani a kényelmünket.
- Felejtsük el, hogy valamilyen előjoggal élve rákényszerítjük az akaratunkat valaki másra.
Vagyis:
Magukkal és az életükkel elégedett nőket kívánok, olyan nőket, akik maguk választhatják meg, hogyan akarnak boldogok lenni.
A férfiaknak pedig azt kívánom nőnapra, amire saját magamat is emlékeztetem: legyünk feministák mindaddig, amíg ez társadalmilag szükséges.
Feminista férfinak lenni nem gyengeség, hanem maga a megértés és odafigyelés - a legjobb fajta bátorság és kiállás.
Legalábbis szerintem.
