Barkók földjén címmel a palóc kézműves kultúrát bemutató kiállítás látható péntektől a Hagyományok Háza szervezésében Budapesten, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban.
A Hagyományok Háza közleménye szerint a barkó népcsoport a palócok egyik zárt közössége különleges motívumvilággal, amely kulturális örökségünk része. A Hagyományok Háza a Barkó Kézműves Egyesülettel együttműködve több éve ennek a népművészeti hagyományvilágnak a megőrzésén, megújításán dolgozik.
A közlemény szerint 2012 óta közös szakmai programokkal működtetik Ózd térségében a Művésztanyát, amely a barkó örökség megőrzésén túl a helyi vidékfejlesztésben, a fiatal tehetségek ösztönzésében, helyben tartásában is szerepet vállal. A Barkó Kézműves Egyesület az elmúlt években számos projektben vett részt sikerrel, vívott ki szakmai elismerést.
2016-ban a Népművészeti Egyesületek Szövetsége tagja lettek, 2017-ben és 2019-ben a hungarikum pályázat keretében ruháik szerepeltek a FolkTrend divatbemutatókon - olvasható az összefoglalóban.
A Magyar Néprajzi Lexikon azt írja a barkókról, hogy Borsod, Nógrád, Gömör és Heves megye határvidékén élő népcsoport, körülbelül ötven falu népe. A barkók nevének eredete ismeretlen, írásos források a múlt század elején kezdték használni. Olykor gúnynévként is szerepelt, de inkább megkülönböztető név a gömör-borsodi, részben eredetileg református kisnemesi és a római katolikus, eredetileg többnyire jobbágyparaszt magyarok között. A barkókat a magyar néprajztudomány gyakran a palócokkal együtt vagy azok egyik ágaként kezeli. A barkók lakta vidék a honfoglalás óta folyamatosan magyar népességű terület. A városoktól távol eső, elzárt völgyekben fekvő barkó falvak a 20. századig archaikus népi kultúrát őriztek meg. A vidék központja a rövid városi múltra visszatekintő Ózd, nevezetes falvai Romaháza, Hangony, Szentsimon.
MTI
