Rámentünk arra, hogy minden problémát beszuszakoljunk egy közéleti térbe, pedig az felületes és rendkívül gyorsan változó - mondja Háy János, aki íróként legfeljebb az olvasójával kacsint össze nagy ritkán.
A csapásnak van egy elmondható és egy elmondhatatlan változata. Íróként arra kell törekedni, hogy a lehető legteljesebb legyen az elmondható rész.
Háy János a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Kívülálló, aki a rendszerben mozog, de nem dörgölőzik senkihez. Az Index Ne haragudj, véletlen volt című karanténnaplója kapcsán készített nagyinterjút a szerzővel.
Amikor valóban tudsz írni, a történet már nem csak a tiéd.
Tárgyszerűen tekinteni egy tragédiára a legnehezebb feladat. E nélkül viszont csak magánéleti jellegű írás születik, ami szánalmat kelt, nem pedig valódi olvasói átélést. Távolságtartás nélkül nem lehet írni.
Vannak rafináltabb csábítások is, például hogy legyél te egy közéleti vélemény vezére. Mert mikor kerül egy író címlapra? Ha közéleti állásfoglalást tesz, nem pedig akkor, ha frankó művet ír, ami a dolga.
Háy pedig frankó műveket ír. A Térey-ösztöndíj elfogadása nem állásfoglalás, sem a kormánnyal, sem a kritikusokkal, de még az ördöggel sem pacsizik le.
Nagyon hittem a rendszerváltás felszabadító erejében, hogy végre megválunk egy sötét rendszertől, de lám, az elmúlt harminc év nem a várt forgatókönyvet hozta.
És tényleg. Erre 30 éve senki sem számított.
Az az értelmiségi attitűd, ami Klubrádió-hallgatókra és Origo-olvasókra szűkítette az országot, rettenetesen ártalmas. Hogy mondjak egy nagyot én is: nemzetellenes.
A probléma ott kezdődik, amikor családi beszélgetések dühödt vitába fordulnak, mert mást gondolnak a felek.
Mindaddig, amíg a gyűlölködés fontosabb, mint a párbeszéd, nem fogunk előre jutni. Ahhoz, hogy egy tragédiából kilábaljunk, távolságtartás és az indulatok megfékezése kell. Ezek nélkül csak az önsajnálat marad.
A teljes interjú itt olvasható, az Indexen
Kiemelt kép: MTI
