Hogy micsoda? A mexikói Chicxulub-kráterből fennmaradt maradványok vizsgálata alapján úgy néz ki bebizonyosodott, hogy aszteroidabecsapódás okozta a dinoszauruszok kihalását.
A tudósok kielemezték és meg is írták azokat a végső órákat, amelyek a dinoszauruszok utolsó óráinak lettek elkönyvelve.
A Yucatán-félszigeten becsapódott kráter hat mérföld hosszúságon hagyott maga után nyomokat, ami körülbelül San Franciso méretének felel meg. A 10 km átmérőjű aszteroida hatalmas pusztításokat végzett az óceánokon, a földön és az égben egyaránt. A Földön az élet nagyjából 70%-a a következő órákban, napokban, hetekben és hónapokban teljesen megsemmisült: kihaltak a növény- és állatfajok.
Mivel a becsapódás időpontja nagyjából egybeesik az úgynevezett K-T határral, sok tudós úgy véli, ez lehetett a dinoszauruszok kihalásaként ismert kréta-tercier esemény fő oka. A becsapódás után 2 órával a kilökődő anyag az egész kontinenst beborította, majd legalább 10 méter magas hullámok keletkeztek. A kutatások szerint azonban a kataklizma hatalmas hullámai nem a tengeren, hanem a szárazföldön található vizeken alakultak ki a becsapódást követően.
Az ütés utáni másodpercben az ütközés során törmelék és hamu keletkezett, felszállt a levegőbe, azután visszaesett a Földre egy hegygyűrűt képezve, amely körbefogta a krátert. Ezután a víz visszafolyt a kráterbe, és jelentős üledéket rakott le, befedve vele a kőzeteket.
Néhány óra alatt nagy mennyiségű, forró törmelék keletkezett Észak-Amerika területén és több száz mérföld távolságban futótüzet okozott.
A kutatók homok, kavics és faszén nyomokat találtak a kőzetmagokban, ami arra utal, hogy a robbantás által kialakult hatalmas szökőár visszapattant és a partról az anyagot a kráterbe helyezte. Mindez csupán néhány óra alatt… ezek lehettek az utolsó óráik a dinoszauruszoknak.
A szakértők meglepődtek, amikor nem találtak a magban kénynyomokat. Ez arra enged következtetni, hogy az ütközés következtében kialakult ként hordozó ásványi anyagok elgőzölögtek – jelentette be a National Geographic. Egy ilyen erős üvegházhatású gáz gyors beáramlása a levegőbe, drasztikusan megváltoztatta volna az éghajlatot: potenciálisan blokkolva a napot, a bolygót pedig a globális hűtés időszakába helyezve.
Eredményeink alátámasztják azt a forgatókönyvet, amikor először a földrészek részeit égették el, aztán évente a nap globális tompítása és a hőmérséklet zuhanása következett be – jelentette ki Sean Guelick geológus.
Kétségtelen, hogy a becsapódás utáni órák pusztítóak voltak, de a szakértők ma már úgy gondolják, hogy ez a pusztítás megváltoztatta a bolygónk életútját.
