Kegyetlen az élet, hogy most, amikor a leginkább szüksége lenne ránk szüleinknek, nagyszüleinknek, pont most nem lehetünk mellettettük. De meg kell érteniük, a saját egészségük érdekében kell, hogy otthon maradjanak - üzeni Cseke Eszter és S. Takács András.
Hazánk méltán ismert és elismert dokumentumfilmesei, a zseniális Cseke Eszter és S. Takács András, az On the spot alkotói is megszólaltak a koronavírus-járvány ügyében. A Prima Primissima díjas dokumentumfilmesek Facebook-oldalukon elsősorban szüleinknek és nagyszüleinknek üzentek:
Imádunk benneteket! Könyörögve kérünk: maradjatok otthon!
Mint írták, nem eléggé megköszönni azt a rengeteg szeretetet és törődést, amit gyerekkorunkban tőletek kaptunk.
Kegyetlen az élet, hogy most, amikor a leginkább szükségetek lenne ránk, pont most nem lehetünk mellettetek, nem foghatjuk a kezeteket, nem ölelhetünk át, nem súghatjuk a fületekbe, hogy ne féljetek, csak itt az interneten integethetünk egymásnak.
Most mindannyian visszaadhatunk valamit az odaadó gondoskodásotokból. Azzal, hogy megkérjük őket, maradjanak otthon. Rájuk ugyanis sokkal-sokkal veszélyesebb ez a vírus, mint ránk.
Éppen ezért meg kell kérnünk szüleinket, nagyszüleinket, engedjék meg, hogy mi vásároljunk be és akasszuk az ajtótokra az ellátmányt, hogy mi vegyük át a gyógyszert a patikában.
Most az egyszer kérhetnétek és el is fogadhatnátok a segítséget.
Drága Szüleink! Drága Nagyszüleink!
Nem tudjuk hogy megköszönni azt a rengeteg szeretetet és törődést, amit gyerekkorunkban tőletek kaptunk. Köszönjük az átvirrasztott éjszakákat az ágyunk mellett, amikor betegek voltunk, törékenyek és kiszolgáltatottak. Hogy önzetlenül, megannyi nappalt és éjszakát feláldozva fogtátok a kezünket, töröltétek a homlokunkat, átöleltetek, ha sírtunk, erőt öntöttetek belénk, ha elgyengültünk, etettetek, itattatok, és meggyőztetek minket, hogy a betegségnek vége lesz egyszer, hogy meggyógyulunk, hogy újra egészségesek leszünk és újra kinn játszhatunk majd a szabadban a többi gyerekkel, csak nyeljük le a gyógyszert...
És közben átadtátok ezt az ősi tudást, amit viszünk magunkkal tovább, és betegség idején előkotorjuk az emlékezetünkből, a gyerekkorunkból. Különösen, amikor a mi gyerekeink lesznek betegek, és hirtelen megértjük, sőt átéljük azt a végtelen szeretetet, ami miatt minderre képesek voltatok.
Milyen kegyetlen az élet, hogy most, amikor a leginkább szükségetek lenne ránk, pont most nem lehetünk mellettetek, nem foghatjuk a kezeteket, nem ölelhetünk át, nem súghatjuk a fületekbe, hogy ne féljetek, csak itt az interneten integethetünk egymásnak.
De talán most visszaadhatunk valamit az odaadó gondoskodásotokból, ha most hallgattok ránk, és otthon maradtok. Mert rátok sokkal-sokkal veszélyesebb ez a vírus, mint ránk. Mert nem akarunk titeket elveszíteni. Mert szeretnénk, hogy lássátok, ahogy felnőnek az unokáitok.
Adja Isten, hogy a hétvégén ne köszöntsön be Magyarországra is az a borzalom, amit Olaszországban nap mint nap látunk, ahol naponta lassan 500 nagyszülő hal bele az új koronavírusba, és ahol az orvosoknak kell eldönteniük, hogy kit tesznek lélegeztetőgépre, és kit nem.
Talán a szomszédtól azt hallottátok, hogy az új koronavírus is csak egy újabb influenza. Nem igaz! Közel kétszer olyan fertőző, tízszer annyian kerülnek kórházba miatta, egyelőre nincs ellene oltás, és sokkal-sokkal több halálos áldozatot követel, különösen a 60, 70 és 80 év fölöttiek körében.
A vírust nem lehet megállítani. Amikor ezt a levelet írjuk, már 169 országban fertőzött meg többszázezer embert. Csak lelassíthatjuk. És ez a legfontosabb: hogy olyan arányban érjen utol minket és titeket a betegség, hogy ne egyszerre kelljen ellátni a betegeket, hogy a kórházak ne roppanjanak össze, hogy legyen elég ágy, lélegeztetőgép, orvos és nővér, hogy megmentse az életeteket, életünket.
Most meg kell engednetek, hogy mi vásároljunk be és akasszuk az ajtótokra az ellátmányt, hogy mi vegyük át a gyógyszert a patikában. Most az egyszer kérhetnétek és el is fogadhatnátok a segítséget.
Számítunk rátok!
Imádunk benneteket!
Könyörögve kérünk: maradjatok otthon!
