A tógazdaságokban javában tart az őszi betakarítás, a halastavak lehalászása. Az eredmények nem sok örömre adnak okot, a súlyos aszályt, az abból adódó vízhiányt, a takarmány és az energia brutális drágulását nagyon megsínylették a haltermelők. (Hírklikk)
– Több mint fél évszázada foglalkozom halászattal, halgazdálkodással, de egyetlen olyan évre sem emlékszem, amikor annyira összejött volna minden rossz, mint az idén. A helyzet súlyosságára jellemző, hogy országosan a tógazdaságok 26 ezer hektárnyi halastavából több száz hektárnyi kiszáradt, több ezer hektáron pedig csak az üzemi vízszint felét, 40 százalékát sikerült biztosítani. A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MAHAL) becslése szerint országosan 15-20, helyenként 30 százalékkal kevesebb lesz a kedvezőtlen körülmények miatt az idei haltermés – magyarázta a feol.hu-nak a halászati ágazat gondjait Lévai Ferenc, a rétimajori Aranyponty Zrt. vezérigazgatója, a MAHAL szóvivője.
Lévai Ferenc hozzátette: az időjárás okozta nehézségeket, a hal előállításának és piacra juttatásának költségeit tovább növelte a takarmányárak, az energiaköltségek és a haltermeléshez szükséges input anyagok árának emelkedése. S, hogy teljes legyen a halászok „öröme”, míg a nemes halak nehezen viselték csak a szokottnál melegebb, s emiatt kisebb oxigéntartalmú vizet, elszaporodtak az ezüstkárászok. Ez az inváziós halfaj, mivel általában csak nyolc-tíz dekagrammosra nő, nem piacképes, de a drága takarmányt nagyon is pusztítja, háromszor annyit eszik, mint a ponty. A gondokat tetézte – s tetézi jelenleg is –. hogy az alacsony vízszint terített asztal a kormoránoknak. A vizek rablói ötszázas csapatokban támadták és támadják a sekélyebb víz miatt védtelenebb halakat. Ráadásul a mostani időjárás sem kedvez a halászoknak, a még mindig tíz fokos víz megnehezíti a lehalászást.
A nehézségeket az Aranypontynál takarékossággal próbálják túlélni, de mint Lévai hangsúlyozta, a gondok ellenére, egyetlen embert sem bocsátanak el.
A kisebb haltermés miatt a MAHAL azt kérte a tógazdaságoktól, hogy „ne erőltessék” az exportot – a magyar hal keresett külföldön! –, hanem a horgász szektor és a lakossági igények kielégítését tartsák elsődlegesnek. Ezért karácsonykor – bár a tavalyinál valamivel drágábban – a népszerű halakból, például a pontyból és az afrikai harcsából lesz elegendő, süllőből, csukából, szürkeharcsából azonban kevesebb kerülhet az árusítóhelyekre. A termelési költségek növekedése miatt a termelők rákényszerülnek az árak emelésére, kilónként általában várhatóan 1800-2000 forintért juthatnak hozzá az élő halhoz a vásárlók.
Szabó Krisztián, a dinnyési halgazdaság ügyvezetője is nyilatkozott a lapnak. Mint mondta, nagyon megsínylették az elmúlt időszakot. Mivel vízhez csak az égi áldásból és a Velencei-tóéval azonos vízgyűjtőből juthattak volna a dinnyési tavak, a nyári párolgás pedig rohamosan csökkentette a tavak vízszintjét, a 100 hektáros tófelületből jelenleg „fél gőzzel” 45 hektárt üzemeltet csak a gazdaság, S ha nem változik a helyzet, jövőre még kevesebb tavat tudnak működtetni. A vízhiányra próbált felkészülni a vállalkozás, kevesebb halat telepített, s év közben szinte minden csepp vizet visszaforgatott.
Súlyosak a halas vállalkozások idei veszteségei, de a tógazdasági haltermelés ennek ellenére nem részesül kárenyhítésben, s a vállalkozások nem köthetnek biztosítást sem aszálykárra, sem árvízkárra, továbbá nem pályázhatnak területalapú támogatásra sem.
Forrás: Hírklikk
Lévai Ferenc hozzátette: az időjárás okozta nehézségeket, a hal előállításának és piacra juttatásának költségeit tovább növelte a takarmányárak, az energiaköltségek és a haltermeléshez szükséges input anyagok árának emelkedése. S, hogy teljes legyen a halászok „öröme”, míg a nemes halak nehezen viselték csak a szokottnál melegebb, s emiatt kisebb oxigéntartalmú vizet, elszaporodtak az ezüstkárászok. Ez az inváziós halfaj, mivel általában csak nyolc-tíz dekagrammosra nő, nem piacképes, de a drága takarmányt nagyon is pusztítja, háromszor annyit eszik, mint a ponty. A gondokat tetézte – s tetézi jelenleg is –. hogy az alacsony vízszint terített asztal a kormoránoknak. A vizek rablói ötszázas csapatokban támadták és támadják a sekélyebb víz miatt védtelenebb halakat. Ráadásul a mostani időjárás sem kedvez a halászoknak, a még mindig tíz fokos víz megnehezíti a lehalászást.
A nehézségeket az Aranypontynál takarékossággal próbálják túlélni, de mint Lévai hangsúlyozta, a gondok ellenére, egyetlen embert sem bocsátanak el.
A kisebb haltermés miatt a MAHAL azt kérte a tógazdaságoktól, hogy „ne erőltessék” az exportot – a magyar hal keresett külföldön! –, hanem a horgász szektor és a lakossági igények kielégítését tartsák elsődlegesnek. Ezért karácsonykor – bár a tavalyinál valamivel drágábban – a népszerű halakból, például a pontyból és az afrikai harcsából lesz elegendő, süllőből, csukából, szürkeharcsából azonban kevesebb kerülhet az árusítóhelyekre. A termelési költségek növekedése miatt a termelők rákényszerülnek az árak emelésére, kilónként általában várhatóan 1800-2000 forintért juthatnak hozzá az élő halhoz a vásárlók.
Szabó Krisztián, a dinnyési halgazdaság ügyvezetője is nyilatkozott a lapnak. Mint mondta, nagyon megsínylették az elmúlt időszakot. Mivel vízhez csak az égi áldásból és a Velencei-tóéval azonos vízgyűjtőből juthattak volna a dinnyési tavak, a nyári párolgás pedig rohamosan csökkentette a tavak vízszintjét, a 100 hektáros tófelületből jelenleg „fél gőzzel” 45 hektárt üzemeltet csak a gazdaság, S ha nem változik a helyzet, jövőre még kevesebb tavat tudnak működtetni. A vízhiányra próbált felkészülni a vállalkozás, kevesebb halat telepített, s év közben szinte minden csepp vizet visszaforgatott.
Súlyosak a halas vállalkozások idei veszteségei, de a tógazdasági haltermelés ennek ellenére nem részesül kárenyhítésben, s a vállalkozások nem köthetnek biztosítást sem aszálykárra, sem árvízkárra, továbbá nem pályázhatnak területalapú támogatásra sem.
Forrás: Hírklikk
