Derdák András beszélt arról az időszakról, amikor még valóban fiatalok és demokraták alkották a Fidesz tagságát. Bár akkor is voltak már kivételek, és láthatólag kitúrták a többieket.
A 24.hu interjút készített Derdák Andrással a Fidesz egykori legfiatalabb önkormányzati képviselőjével. 18 évesen került a közéletbe és a Fideszbe, de a párt hamar csalódást okozott neki. Beszélt a rendszerváltás euforikus és reményteli éveiről, és arról is amikor megismerte Orbán Viktor és a Fidesz valódi arcát.
A Fidesz kezdetben nem volt a mai fejétől bűzlő halhoz hasonlítható hatalmi szervezet. Bár már akkor is voltak egyenlőbbek az egyenlők között.
Mindenki ismert mindenkit, és mindenki beszélgetett mindenkivel! Kivéve a Varga Tamás-Simicska duót. Nem tudtuk, hogy pontosan mi a dolguk, az szigorúan bizalmas volt. Lila és piros öltönyökben, aktatáskával és hatalmas, menő autókkal jártak, pedig akkor még Orbán Viktornak is csak egy 1500-as szolgálati Ladája volt.
Akkor még voltak a pártnak olyan idealista, becsületes tagjai, akik a köz érdekében dolgoztak. Mára kivétel nélkül elmenekültek vagy elüldözték őket a Fideszből.
Nekünk eszünkbe nem jutott, hogy a pozíciók felhasználhatóak lennének egyéni vagyonszerzésre!
A nézetkülönbségek az Orbán-Fodor ellentétben csúcsosodtak ki, ami a Fidesz pártszakadásához vezetett. Derdák András ekkor vágta el a jövőjét a pártban. Az elvileg titkos szavazás után a következőket mondta neki Orbán.
"Andris, sajnálom, rosszul szavaztál."
Derdák csalódottan vonta le következtetését.
Ezek a fiúk már ’93-ban is így gondolkodtak.
Szerencsésnek mondja magát, amiért részese lehetett a rendszerváltásnak. Szerinte fontos és hasznos volt, ám az akkor elkövetett hibák és bűnök a mai napig meghatározzák a magyar belpolitikát.
Kár, hogy az egyéni haszonszerzés elmosott rengeteg jó lehetőséget és jó embert. Azzal, hogy felismerték, a közből való lecsípés nem szégyen, lerombolták a társadalom bizalmát. Rég nem az a cél, hogy jól kormányozz, hanem hogy te maradj hatalmon.
Akkoriban viszont még sokkal magasabb szinten volt a politika. Régen még lehetőség volt igazi vitákra, ami hatalmas demokratikus potenciált jelentett.
Ma a hatalom csak arra használja a képviselőit, hogy megszavazzák, amit kell.
A másik probléma az a feudalisztikus, urambátyám rendszer, amivel a Fidesz a piramis csúcsára telepedve igyekszik befolyása alá vonni az egész társadalmat. Ez már a rendszerváltáskor sem volt másként.
Ez lényegében megmagyarázza, mi siklott félre a rendszerváltáskor, mert a meggazdagodás útja a hatalommal jóban levés és a közpénzből való pénzszerzés lett. Olyan, mint a királyok lovagoknak adott stallumai a középkorban.
Az óbudai fideszesek által alapított Banán Klub történetéből kiviláglik, hogy Orbánék már akkor is maffiamódszerekkel intézték a dolgokat.
’91-től ki akartuk venni a pártalárendeltségből, hogy független kulturális térré válhasson.
Miután a teljes óbudai csoport kilépett a pártból, a Fidesz meg akarta szerezni a Banán Klubnak helyet adó ingatlant. Erre fenyegetéssel és a megfélemlítéssel igyekeztek rávenni Derdákékat.
Egyik este megjelent a Banánban egy nagy tagbaszakadt fickó, meg egy kis vékonyka, alacsony, nagy dumás csávó. Mind a ketten ballonkabátban. (...) A nagydarab csak állt némán, szúrós szemmel, fenyegetően, közben úgy csinált, mintha egy pisztoly dudorodna a kabátja alól, a kicsi meg fölényeskedett.
Az Andrássy út egyik cukrászdájában makkos cipőben süteményező Orbán Viktor a következő módon kommentálta a helyzetet Derdák egyik kollégájának.
"Majd meglátjuk ki az erősebb. Győzzön az."
Végül a Banán Klubot megtarthatták és éveken át sikeres kulturális központként üzemeltették. Nem kellettek hozzá milliárdos betonmonstrumok, sem ideológiailag megszűrt művészgárda.
Derdák András több évtizede Franciaországban él, de a magyarországi helyzetet látva elgondolkozott, hogy visszatér a hazai politikába. Felmerült benne, hogy indulhatna főpolgármester jelöltként.
Kizárólag független jelöltként indultam volna, a pártok külső támogatásával. (...) De majd’ egy év gondolkodás után arra jutottam, hogy ezzel nem tennék jót a városnak. Ehhez a dilemmához szerencsére Karácsony másképp állt, és nagyon remélem, hogy neki lesz igaza.
Szerinte az új városvezetésnek nem kell megijedni a Fidesz fenyegetőzésétől. Nyugodtan haladhatnak a saját demokratikus útjukon, mert az hosszú távon sikerre visz.
Karácsonynak és az ellenzéki kerületek és a szabad városok vezetőinek kommunikációja mindenesetre roppant biztató! Felvillanyoz, hogy nem kijelentéseket tesznek, hanem párbeszédet, dialógust kezdeményeznek. Megjelenítenek értékeket. Szóba állnak, reagálnak, reflektálnak. Csupa olyan dolgot tehát, amitől az elmúlt évtizedben már elszokott a publikum!
