A miniszterelnök szereti kézben tartani az ország- és a kormány ügyeit, még akkor is, ha a frakciója más álláspontot követ.
Orbán hozzászokott már, hogy minden a saját szájíze szerint történik. Akkor érzi jól magát, ha nála van a gyeplő.
A koronavírus berobbanása egy olyan helyzetet teremtett, amikor az előre kigondolt témákat kénytelen volt jegelni a kormányfő, vagyis onnantól már nem ő írta a forgatókönyvet. Az eredeti állapotot olyannyira próbálta fenntartani, hogy még a saját frakciótársainak félelme sem győzte meg.
A kormánypártokban nagyobb volt az ijedtség mint a kormányfői stáb körül, a KDNP-s képviselők már hetekkel ezelőtt szigorúbb intézkedésekért lobbiztak, szájmaszkot húztak, ha kiléptek az ülésteremből, harapni lehetett a félelmet a levegőben, Orbán mégsem akart szigorúbb intézkedéseket - írja a 444.hu.
Orbán a válság elején lassan reagált, aztán időt nyert, és újratervezett.
A 444 összefoglalója szerint a kommunikációs stáb, hogy időt nyerjen a kormánynak, az operatív törzsön keresztül fékezni kezdte a nyilvános információk sebességét. A járványügyi adatokat szűrve hozták nyilvánosságra, hogy a kommunikációs stáb lépéselőnyre tegyen szert a nyilvánossággal szemben, és a döntéshozóknak legyen idejük mérni és monitorozni a közvélemény alakulását, mielőtt bejelentenek egy-egy újabb intézkedést.
Orbánt nem a járvány sebessége lepte meg, hanem az azzal párhuzamosan terjedő ijedtség terjedésének sebessége.
Nem sokkal azelőtt, hogy Orbán Chișinăuba utazott, március 11-én a Fidesz hétpárti egyeztetést hívott össze a parlamentben. Itt figyelemreméltó módon az ellenzék álláspontját képviselte a kisebbik kormánypárt is:
a KDNP-t képviselő Harrach Péter azonnal az ellenzéki pártok oldalára állt, az idősotthonok azonnal védelme és az iskolák bezárása mellett kardoskodott – utóbbit a Fidesz-frakcióval szemben.
- A kormány éjjel egy rendeletben megtiltotta az iskolaigazgatóknak, hogy tanítási szünetet rendeljenek el.
- Orbán érzékelhetően továbbra sem látta sürgetőnek a helyzetet: a következő napot miniszterelnök Moldovában töltötte, ahol többek közt arról tárgyalt, hogy ősszel közvetlen repülőjárat (!) indul a két ország között.
- Orbán este hazajött, majd péntek kora reggel rádióinterjút adott a Kossuthon arról, és elmondta, hogy az iskolákat nem zárják be. Azért nem, folytatta, mert a „járványt külföldiek hozták be, és az egyetemeket is csak ezért kellett vesztegzár alá venni”.
- A péntek délutánra összehívott hétpárti egyeztetésen már a Fidesz-frakció is magáévá tette az eddig az ellenzékiek által képviselt álláspontot: az iskolai tanítást fel kell függeszteni.
- Annyira gyorsan zajlottak az események, hogy nem egyeztettek a miniszterelnökkel sem.
- a miniszterelnök végül a frakciók nyomására bejelentette, hogy az iskolákat a diákok hétfőtől nem látogathatják, és digitális oktatási rendre állnak át. A rendszer erre láthatóan nem volt előzetesen felkészítve: alig valamivel Orbán Facebook-bejelentése előtt a Tényekben még arról ment propagandariport, hogy miért hülyeség az az ellenzéki vélemény, hogy be kell záratni az iskolákat.
Ahogy teltek-múltak a napok, Varga Judit váratlanul benyújtotta a parlamentnek a határidő nélküli felhatalmazási törvényt.
Kocsis Máté hirtelen kevésbé mutatkozott konstruktívnak, és kijelentette, hogy ha hétfőn az ellenzék nem szavazza meg a házszabálytól való eltérés, a kormánypártok nyolc nappal később akkor is elfogadják a törvényt.
A fideszes politikusok, akik előző héten még közvetítették a felháborodást a miniszterelnök felé, hirtelen befeszültek. A hatalom magához tért, és felülről bekeményített.
Egy ilyen kiszámíthatatlan, napról napra változó helyzetben Orbánnak nagyon fontos volt, hogy a frakció kitartson, amíg napirendre nem kerül a felhatalmazási törvény, ennek okán állt elő biztatásul a 133 bátor ember dumával.
Valójában azonban azért akarta a felhatalmazást, hogy a frakciók nélkül tudjon döntéseket hozni, mert már bennük sem bízik. Csak a saját döntéseit tartja jónak, úgy gondolja, királyként képes egyedül is kezelni a válságot.
Orbán, ha lehet, még több figyelmet követel magának majd ebben az új helyzetben. A frakciónak eddig sem volt komoly politikai súlya; mostantól ennyi sem lesz, ráadásul a nyilvánosság számára is teljesen láthatatlanná válik a parlament.
