Orbán Viktor nem sokat foglalkozik a közvéleménnyel, a magyar polgárok akaratával. Ez most sincs másképp. Éppen ezért költözteti el az állam a Természettudományi Múzeumot Debrecenbe.
Nem törődve azzal, hogy egy egész ország próbálja ezt megakadályozni.
Magasról tesz az Orbán-kormány a tiltakozásokra, amelyek attól zengenek, hogy a poltikai döntésük szembemegy a szakma, a természettudósok, a múzeumi szakértők nagyrészt egyöntetű álláspontjával. Vélhetően ugyanis helyrehozhatatlan károkat okozna a múzeum átköltöztetése, hiszen bizonyára sérülne a hatalmas gyűjtemény egy része és leépülne, ellehetetlenülne a nemzetközileg jól beágyazott kutatói műhelymunka is. De ez mégis kit érdekel? A pofátlan vámpírkormányt egyáltalán.
Palkovics László miniszter a Debrecen 2030-ig tervezett fejlesztési koncepciójáról szóló tájékoztatón beszélt arról, hogy a döntés már végleges.
A múzeumot valóban elköltöztetik Budapestről.
Az innovációs és technológiai miniszter ekkor úgy fogalmazott,
Az hogy Magyarországon minden Budapesten legyen, sehol nincs megírva. Debrecen Magyarország második legnagyobb városa, és azt gondolom, hogy egy természettudományi múzeum kedvéért többen le fognak ide jönni. Az, hogy sérülhetnek az ott található tárgyak? Ne sérüljenek, erre vannak technológiák, hogy hozzuk le.
Írásukban nem a kormányhoz fordultak, hanem Debrecen természettudósaihoz és polgáraihoz.
A levélben természetesen megfogalmazták, pontosan miért szakmaiatlan a döntés és, hogy a terv teljes mértékben ellentmond a múzeumalapító Széchényi Ferenc gróf írásban, latin nyelven lefektetett szándékának. Ezek mellett pedig nem veszi figyelembe többek között azt sem, hogy
- "évtizedek alatt kialakult szakértelem vész el véglegesen az eredeti helyről 200 km-re költözés miatt,
- a munkájukat elveszítő specialista muzeológusok nem pótolhatók egyik évről a másikra, de még évtizedek alatt sem,
- nemzetközi tapasztalatok szerint egy ilyen költözés elkerülhetetlen és pótolhatatlan károkat (törés, megsemmisülés, elkallódás) okoz a sokmillió tételből álló gyűjteményben,
- lehetetlenné válik az, hogy iskolai csoportok könnyen elérjék a kiállításokat az ország bármely részéből,
- mekkora tradíció, a hosszú, sikeres múlt áll a múzeum mögött."
A szerzők legfőbb célja, hogy a debreceni tudományos, kutatói közösség és a város lakossága is hallassa a hangját a kérdéskörrel kapcsolatban.
Ennek értelmében néhány fontos kérdést tettek fel számukra.
- Tényleg valódi fejlődés és fejlesztés-e az, ami a közvélemény mellőzésével, egy pótolhatatlan nemzeti kincs épségének kockáztatásával, az ország érdekeinek sérelmére történik?
- Valóban Önök is úgy látják, hogy az MTM-et gyökereitől és működési környezetétől elszakítva, erőszakkal és nagyon jelentős (továbbá felesleges) költségráfordítással egy másik városba kellene áttelepíteni?
- Összhangban lenne-e ez a lépés a város polgárainak közismerten haladó gondolkodásával?
- Tényleg büszke lenne minden helybéli az elorozott múzeum megnyitóján, bármilyen modern is lesz majd az új épület?
- Okozhat-e egészséges lokálpatriotizmus akkora jóvátehetetlen károkat, amelyek most megjósolhatók?
- Indokolja-e mindezt az egyébként téves sőt, teljesen hamis felfogás, miszerint „a fővárosiak lenézik a vidékieket”?
- Tájékozódott-e minden illetékes fél arról, hogy egy ilyen tudományos központként működő intézet feladata nemcsak turistacsalogató kiállítások rendezése, hanem a bemutatott anyag sokszázszorosát kitevő gyűjtemények szakszerű tárolása, és tudományos igényű feldolgozása is egyben?
- Miért nem elfogadható az az alternatív fejlesztési koncepció, hogy Debrecenben is legyen egy múzeumi egység, kiállítással és újonnan alapított gyűjteményi részleggel, melynek szakmai hátterét a város egyeteme biztosan szolgáltatni tudná?
