Orbán egyszerre játszik nyerésre és vesztésre

A Népszava több brüsszeli forrásból szerzett értesülései szerint az unió miniszteri szintű tanácsa a jövő héten várhatóan megadja a haladékot az Orbán kormánynak a 17 intézkedésből álló korrupcióellenes csomag elfogadására és végrehajtására. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok pénzügyminiszterei legkésőbb december közepéig elhalaszthatják a szavazást az Európai Bizottság által javasolt, nagyjából 3000 milliárd forint (7,5 milliárd euró) értékű pénzügyi szankcióról. Addig Magyarországnak száz százalékosan teljesítenie kell a Brüsszelnek tett ígéreteit az előre egyeztetett menetrend alapján, hogy elkerülje a retorziót – írta a lap, megjegyezve, hogy az Országgyűlés már megkezdte a törvények és törvénymódosítások elfogadását. Mint a Hírklikk is megírta: a magyar jogállamisági eljárása ügyében szeptember közepén született bizottsági javaslat is azt indítványozta, hogy a tanács várjon a döntéssel 1+2 hónapig, időt hagyva arra, hogy Magyarország már konkrét lépéseket is fel tudjon mutatni, nem csak ígéreteket. A kormánynak november 19-ig kell tájékoztatnia a fejleményekről az uniót, a bizottság annak fényében értékeli majd újra a helyzetet. Szent-Iványi István a Hírklikknek nem is olyan régen azt mondta – igaz, az újjáépítési alap kapcsán – hogy „ ha rövid időn belül jóváhagyja azt Brüsszel, akkor az azt mutatja, hogy a bizottság nem elszánt, ha azonban az év végéig sem következik ez be, az a bizottság elszántáságának a jele ”. Vajon ha a Népszava értesülése helytálló, s Brüsszel egyelőre kivár a döntéssel, akkor ez minek a jele? Ennek alapján vajon elszántnak tűnik-e, vagy sem? – ezzel a kérdéssel (is) kerestük Balázs Pétert, akitől azt szerettük volna általában is megtudni, hogy a jelek szerint hogyan áll Orbán az uniós pénzekért folytatott hajszájában. „Brüsszel egyelőre elszánt, hiszen viszi előre ezt az eljárást, mégpedig az unió történtében először” – szögezte le a korábbi külügyminiszter, uniós biztos. Számára az lett volna a furcsa, ha durván egy hónapos határidőt engedtek volna Magyarország számára a rendszerbeli változások végrehajtására. Merthogy Orbán 12 éve épít egy olyan rendszert, amely kénye-kedve szerint téríti el az uniós pénzeket, majd amikor az unió feltételességet vezet be, akkor mindössze 17 intézkedéssel megoldaná a problémát – fejtegette. „Ez csupán néhány diszitő elem megváltoztatása, a várkastély marad, csak néhány vízköpőt és szobrocskát cserélnek le, és azt állítják, hogy ez már egészen más építmény” – élt egy plasztikus hasonlattal. Emlékeztetett arra, hogy Gulyás Gergely július elején még négy intézkedésről beszélt, majd Navracsics tárgyalásai után a számuk hirtelen 17-re nőtt. Igaz –, tette hozzá Balázs Péter – „ez azért egy kicsit fel van szorozva, mert néhány téma körül sűrűsödnek”. (Az eredetileg beígért négy engedményről egyébként korábban sorozatban mutattuk be, hogy mennyit érnek; a 17 intézkedés felsorolását pedig itt találják meg.) Orbánnak láthatóan nagyon szűk a mozgástere arra, hogy kielégítse az EU – és főleg az Európai Parlament igényeit –, mégpedig úgy, hogy azért itthon a rendszere ne rendüljön meg – mondta a professzor, rámutatva: „Orbán egyértelműen folytatni szeretné az eddigi gyakorlatot, de immár uniós ’engedéllyel’”. Felvetettük azonban: Inotai András a közelmúltban a Hírklikknek azt nyilatkozta, hogy ez nem lehetséges, mert, ha Orbán eleget tesz az unió által immár megkövetelt jogállamisági feltételeknek, akkor azzal megássa a saját rendszere sírját. Balázs Péter szerint Orbánnak azért is szűk a mozgástere, mert a rendszerét az ilyen változtatások valóban veszélyeztetik, nem véletlenül van kettős stratégiája („Ahogy ezt bő hónapja az ÉS-ben megjelent elemzésben meg is írtam”). De nem csak az ő mozgástere szűk, hanem az Európai Unióé is – mutatott rá. Az egyik oldalon erős a nyomás az Európai Parlament oldaláról, amikor azt követelik, hogy az intézkedéseket komolyan kell venni, de a másik oldalon az uniónak sem áll érdekében bármely tagország csődbe jutása. Éppen ezért is észszerűbb, ha hagynak egy kis időt egyrészt arra, hogy meggyőződjenek róla, nem csak papíron létező változásokat vállal a magyar kormány, másrészt az intézmények felállítására, azok működésének beindulására, s a személyi állomány mibenlétére. „Ez, meglátásom szerint még elfogadható a következetességen belül”. Még egy dolgot felvetettünk: Szentpéteri Nagy Richard a Népszavának nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormány „fifikás és gonosz” játszmát játszik, amikor a brüsszeli feltételnek eleget téve hoz egy törvényt, amit, annak megszavazása után maga küld normakontrollra az Alkotmánybíróságra. Beválhat-e az időhúzás? – merül fel. Balázs Péter szerint akárhogyan is, de a decemberi félév-záró uniós csúcstalálkozó lesz a mérföldkő. Akkor ugyanis már kormányfői szinten is állást kell valamilyen módon foglalni a magyar ügyben.

Forrás: Hírklikk