Ha addig nem omlik össze a NER, vagy nem vált át nyílt diktatúrába, akkor a következő parlamenti választás 2026 tavaszán lesz. Ahhoz, hogy az ellenzék ezen eséllyel indulhasson el, a 2024-es két választáson sikeresen kell szerepelnie. Ez viszont csak úgy jöhet össze, ha már 2023 is az ezekre való felkészülésről szól. Ez a következő év tétje.
A NER legújabb kétharmados győzelmét értékelő áprilisi cikkünkben azt írtuk, hogy Orbánék az aljas eszközökkel kicsikart választási győzelemmel kaptak egy szusszanásnyi időt az összeomlás előtt, de lehet, hogy nem túl sokat. Hisz ami 2022 második felét meghatározta (és meg fogja határozni 2023-at is), a szégyenletes putyinpicsiségtől és a rezsihazugság bedőlésétől az egeket verő infláción át az uniós pénzek visszatartásáig, az mind látható volt már a választás idején is, csak a rogáni hazugsággyár sikeresen fedte el a hamis állításokból álló propaganda-szőnyegbombázással. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy ez az új kétharmad is négy évig fog tartani. A NER továbbra is düledezik, és bármikor a nyakukba omolhat.
Egyáltalán nem örömteli, hogy ilyesmire kell várnunk. Épp ezt akarták elkerülni a nézeteltéréseiket félretéve összefogó ellenzéki pártok, ezért vállalták az egyenlőtlen küzdelmet. Mert most még egy kormányváltással, a jogállami garanciák megadása után újra érkező uniós pénzekkel, az eszement luxuskiadások és a korrupció visszaszorításával el lehetett volna kerülni az összeomlást. Így, hogy minden maradt a régiben, erre egyre kevesebb az esély.
- írtuk közel háromnegyed éve, és ennek a megállapításnak csak nőtt azóta a megalapozottsága.
A kérdés az, hogy ez az összeomlás megtörténik -e még 2023-ban?
Nagyon úgy néz ki, hogy Orbán mára teljesen pária lett az EU-ban, és az uniós pénzekre végleg keresztet vethetünk. Ráadásul a legfrissebb hírek szerint a teljes összegre, állítson bármit is a fideszpropaganda. Hisz az EU olyan feltételeket állított a kifizetések elé, amelyeket az Orbán-rendszer képtelen teljesíteni, hisz azzal az elmúlt 12 év alatt kiépített korrupt rendszer alapjai dőlnének össze.
Mondjuk el karácsonykor is, mert fontos: az ellenzék nem szeretné, hogy ez a pénz elvesszen és a mostani döntés szerint nem is fog. De azt szeretnénk, hogy addig egy cent se érkezzen, amíg a pénz leginkább Orbán embereinek a kifizetését szolgálja. (Az pedig, hogy a tanári bérek ettől a pénztől függenének, a legocsmányabb hazugság és a legocsmányabb blöff!)
- írta pár napja ennek kapcsán Hadházy Ákos.
A káoszkormány kétségbeesetten kapkod, hogy befoltozza a költségvetésen lévő lyukakat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a gyógyszergyártókra karácsony előtt pár órával kivetett, visszamenőleges hatályú különadó.
Az ilyenekből látszik, hogy Orbánék piramisjátékot játszanak, az pedig ismert, hogy annak mi az egyetlen végkifejlete: rengeteg kisemmizett, átvert ember, és csak a csúcson lévők profitálnak az egészből.
Sajnos az ellenzéki pártok tekintélye a romokban van. Erről részben maguk is tehetnek, de jóval nagyobb felelőssége van ebben a végtelen közpénzből mindenhonnan folyó karaktergyilkos hazudozásnak. Így hiába halmoz hibát hibára a Fidesz, hiába lepleződött le a kormánypárt összes kampányhazugsága, hiába kormányozták válságba az országot, az újabb vereség után sokan csalódtak, kiábrándultak az Orbán-rendszer ellen küzdő pártokból. Rengetegen érzik azt, amiről Alföldi Róbert beszélt a Telexnek adott karácsonyi interjújában:
Az utolsó választáskor, mikor a miniszterelnök beszélni kezdett, kikapcsoltam a televíziót. És magamban is kikapcsoltam. Nekem, azt hiszem, mostanra fogyott el az erőm és a hitem, és baromira elfogyott a lelkesedésem is. Addig pofáztam és addig figyeltem, míg lemerült a közéleti akkumulátorom.
A feladat tehát adott, ezt a fásultságot meg kell törni, a bizalmat valahogy vissza kell szerezni.
Sokan persze arra esküsznek, hogy "ezekkel" nem lehet nyerni, de tőlük azt kérdezzük, hogy akkor kivel? A mai ellenzéki pártok, politikusok többsége már 2010 után kezdett el politizálni több hullámban, alig pár éve. Honnan szerezzünk egy újabb garnitúra ellenzéki politikust, megfelelő szervezeti háttérrel, ismertséggel? Nem nagyon tud kinőni olyan mozgalom, és olyan politikus egy év alatt, aki egymagában kihívója lehetne Orbánnak és rendszerének. Márpedig ha mást akarunk, erre van szükség, egy újabb kis párt csak felesleges fogaskerék lenne az amúgy is túl tagolt ellenzéki térfélen, miközben a jelenlegi, Fideszre szabott választási rendszerben csak egy az egy ellen küzdelemben lehet legyőzni a NER-t.
De hát ezt is próbáltuk, és nem jött be, jöhet a válasz, de ez csak részben igaz. Nem az elvvel volt gond, hanem részben a kivitelezéssel, részben a már említett fideszes hazugságcunamival. Ebből az egyiken bőven tud javítani az ellenzék, a másikkal meg valahogy fel kell venni a harcot. Muszáj lesz, mert a bármennyire is egyenlőtlen választáson legyőzésnek egy alternatívája van, a fegyveres forradalom, és azt a lehetőséget jobb lenne elkerülni.
2023-ban elvileg nyugodt év elé nézünk, hisz nem lesz semmilyen választás. Gyakorlatilag persze tudjuk, hogy a NER lételeme a folyamatos kampány, a leginkább kitalált ellenségek által elkövetett kitalált sérelmek elleni kitalált harc, hisz ebben élünk 12 éve. Ráadásul 2024 késő tavaszán már két választás is lesz, az uniós parlamenti és a választási törvény valószínűleg alkotmány-ellenes machinációjával vele egy napra kerülő önkormányzati, így 2023 végére már mind a két oldal ezek lázában fog égni. Az év tehát ennek előkészületeivel fog telni.
Nem lesz egyszerű, mert a két választás két különböző taktikát kíván az ellenzéktől, ami csapdahelyzet. Pont ezért kavarta így kártyákat a Fidesz.
Az önkormányzati választásnál nincs alternatívája a közös indulásnak, ez az egyetlen módja, hogy ne rontsunk a 2019-es relatív győzelemhez képest, sőt, lehetőleg javítsunk. Ehhez az kell, hogy 2023 végére már mindenhol felálljon a közös csapat, amely az adott településen felveszi a kesztyűt a Fidesszel szemben. Ha valahol ehhez előválasztásra van szükség, ott azt legkésőbb ősszel le kell bonyolítani (Ez polgármesteri szinten reális, a több tízezer mezei képviselői helynél erre biztos nincs kapacitás, náluk marad a megegyezés, mint 19-ben).
Az uniós választásnál viszont pont az együttindulásnak nincs értelme, hisz ha közös listán indulnak a pártok, azzal maximum szimbolikus győzelmet arathatnának a Fidesz listája felett. De nem csak hogy itthon nem lenne közjogi hatása, de még az unióban is rögtön bomlalna az egység, hisz a különböző pártok más és más uniós pártcsaládhoz tartoznak az EU parlamentjében. Érdemes tehát itt arra törekedni, hogy mindegyik ellenzéki párt jól szerepeljen, az eredményeik külön-külön is jók legyenek, így érve el, hogy összesítve több képviselőt küldjenek Brüsszelbe, mint a Fidesz. Ezesetben ez lenne a győzelem.
Ez persze, mint említettük is, két ellentétes kampányt kíván, a feladat tehát nem egyszerű, de nem is megoldhatatlan. Muszáj is lesz megoldani, mert ezzel lehet felmutatni azt, amit a Fidesz tűzzel-vassal rombolni akar: az ellenzék komolyan vehetőségét, a kormányzó képességébe vetett hitet.
Ha kitölti a Fidesz a mostani négy évet, ha nem, mert előbb átcsapnak rajta a nem kis részben maguk által generált válság hullámai, az ellenzéknek mindezekre mihamarabb fel kell készülnie.
Ha addig nem omlik össze a NER, vagy nem vált át nyílt diktatúrába, akkor a következő parlamenti választás 2026 tavaszán lesz. Ahhoz, hogy az ellenzék ezen eséllyel indulhasson el, a 2024-es két választáson sikeresen kell szerepelnie. Ez viszont csak úgy jöhet össze, ha már 2023 is az ezekre való felkészülésről szól. Ez a következő év tétje.
