Nincs azzal baj, ha máshogy látjuk a világot, mást szeretünk, mással barátkozunk. Azzal viszont baj van, ha mindezt merő számításból tesszük, érdekből, köpönyeget forgatva, ha kell, keresztényt, ha kell, ateistát játszunk. Ha szavainkat a tetteinkkel naponta megtagadjuk.
Üveges Gábor írása.
Időközi választás volt a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 6. sz. országgyűlési egyéni választókerületben. Az eredmény ismeretében szinte azonnal jönnek az ismert szólamok.
A kormányoldal dicshimnuszokat zeng, porig alázza a másként gondolkodókat, magas lóról riogat és osztja az észt... Zsoldosai egymást túllicitálva cserélgetik profilképeiket a Facebook-on, osztják a központi tartalmakat, minősítik az ellenzéket.
Az ellenzéki térfélen van, aki a jelölt személyét minősíti, van, akinek a közmunkaprogramokból begyűjtött akciós (fideszes) krumpli és választási laptop miatt forog a gyomra, van, aki dühöng a kormánypártok fenyegetései és szavazat vásárlásai hallatán.
Sokan vannak, akiknek a független polgármesterek előre megírt felolvasóestjei csapják ki azt a bizonyos biztosítékot. Ez a pont az, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Tegyük végre félre a finomkodást és az udvariaskodást. A sok álfüggetlen, önmagát és közösségét egy tál lencséért eladó, mindig az aktuális hatalmasok körül táncoló, lefizetett és sokszorosan kifizetett szolgahad nevezi magát polgármesternek mostanában egyre nagyobb számban... Lelkiismeret-nyugtatás is zajlik, ami úgy szól, hogy így lesz fejlesztés a településen.
Elvtársak, ez nem önkormányzatiság, ez nem teljesítmény, ez nem fejlődés. Ez maga a zsákutca. Ugye, mindannyian tudjuk, hogy hívják azon mesterség művelőit, akik pénzért (pályázatért, támogatásért, mutyizásért) bármire hajlandók?!
Immár 15 éve polgármesterként testközelből látom, hogyan züllenek körülöttem egyre többen azok közül, akikre szintén egy-egy közösség van rábízva. A közösségünk szolgálatára esküdtünk, nem a hatalom kiszolgálására... (!)
Az, hogy itt tart a vidék, ezen cinkos társaságnak is köszönhető. Ahogy változik a széljárás, ahonnan süt éppen a Nap, ők bizony mindig alkalmazkodnak a helyzethez. Nincs azzal baj, ha máshogy látjuk a világot, mást szeretünk, mással barátkozunk. Azzal viszont baj van, ha mindezt merő számításból tesszük, érdekből, köpönyeget forgatva, ha kell, keresztényt, ha kell, ateistát játszunk. Ha szavainkat a tetteinkkel naponta megtagadjuk.
Hiszem azt, hogy eljön még az a világ, ahol a sokszínűség értékké formálható, ahol szeretni és nem gyűlölni lesz divat, ahol végre hidakat és nem falakat építünk közösségeinkben, ahol a nemzet része lehet az is újra, aki másként gondolkodik...
Hosszú az út idáig. Mindennapi valóságunk a függő helyzetbe és kiszolgáltatottságba taszított vidék, a krumplival megvásárolható jövő, az egymásnak ugrasztott emberek.
Mégis sokan érezzük, hogy valami elindult, valami megváltozott, valami azt üzeni, érdemes volt rendszerváltást csinálni.
