Június 4-én 16 óra 30 perckor egy perces közös emlékezésre kérem a budapestieket. Közösségteremtő emlékezésre, nem is csak a múlt miatt, hanem a jövő érdekében - írta a főpolgármester.
Karácsony Gergely főpolgármester ismét bizonyította, hogy ott a helye a legnagyobb magyar államférfiak között. Ahogy a Mércén megjelent írásában áll: "Trianon nem a jobboldalé, hanem mindannyiunké, magyaroké. Itt van velünk, ha akarjuk, ha nem. Cseh Tamással szólva ő a mi Valóság nagybátyánk. Távoli, de mégis jelenvaló."
A hazafi, bár magától értetődően jobban szereti a saját hazáját más országoknál, ugyanazzal a mércével méri őket. De az ég szerelmére, melyik az az univerzális mérce, igazságosságról, nemzeti önrendelkezésről vagy emberi jogokról szóló, ami alapján a trianoni döntés ne lenne égbekiáltóan rossz? Miért kellene elvárni a magyaroktól, hogy lépjenek túl ezen, ha más nemzettől nem várnánk el saját traumájának eltemetését? A magyar politikai elit által elkövetett bűnökért miért kellene a kisebbségi létbe taszított magyaroknak bűnhődni?
Karácsony Gergely szerint úgy emlékezzünk Trianon tragédiájára, hogy kimondjuk az igazságot az igazságtalanságról, nem menekülünk a sérelmeink közé a valóság és a jelen feladatai elől. Ne feledkezzünk meg arról, "hogy itt, az európai félperiférián nem ellenségei, hanem sokkal inkább sorstársai vagyunk egymásnak."
Valami fáj, ami nincs – írta Karinthy Trianon emléknapjára. Trianon nem tud nem lenni. Nem olyan, amit egy társadalom el tud felejteni. Legfeljebb el tudja gyászolni. A gyász nem támasztja fel a halottat. Nem is hazudja róla, hogy tökételes volt. Nem hibáztat senkit. Csak összehozza azokat, akik elvesztettek valamit.
