Nyitrai Imre, az Orbán-kormány volt államtitkára meglepően nyíltan és elfogulatlan módon foglalta össze az idősotthonokban kialakult járványhelyzetért.
Megszokhattuk már, hogy az Orbán-kormány nem kommunikál nyíltan nagyjából semmivel kapcsolatban. A koronavírusról pedig még kevésbé tájékoztattak. Most sem tették. De egy volt államtitkár, a fideszes Nyitrai Imre a Válasz Online-nak írt cikkében szakmai alapon összegzi a kialakult helyzet okait.
A járványügyi vészhelyzet teremtette káosz csak megmutatta, milyen súlyos hiányosságok vannak eleve a szociális ellátórendszerben.
Nyitrai öt fő területet sorolt fel, ahol nagy a baj az idősek otthonaiban.
1. Eszköztelenség.
Ide értendő az otthonok hiányos tárgyi felszereltsége, de a kelleténél kisebb létszámú és sokszor nem eléggé képzett személyzet is. A szociális ágazatban olyan alacsonyak a fizetések, hogy egyszerűen lehetetlen minden szükséges állásba embert találni. A járvány kitörésekor a védőfelszerelések beszerzése is nagy gondot jelentett.
Eszköztelenül álltak a szociális intézmények, miközben a védőfelszerelések és egyéb kellékek hiányát hivatalosan fel sem szabad vetni. Pedig a szabályozás adott, a rendelet szerint a megyei kormányhivatal gondoskodik a fertőzés megelőzésének, terjedésének leküzdéséhez szükséges anyagokról, eszközökről.
Az alacsony fizetések miatt sok szociális dolgozó két állásban is vállalt munkát. A fertőzésveszély miatt viszont csak egy helyen folytathatták a munkát, hogy csökkenjen a vírus átvitelének az esélye. Ez viszont az amúgy is szűkös létszámú személyzet túlterheléséhez vezetett.
2. Bűnbakképzés
Már viszonylag a járvány elején elrendelték a kijárási és látogatási tilalmat az idősgondozó intézményekben. Ennek ellenére nem kizárt, hogy már korábban bekerült valahová a vírus.
A fő gondot azonban a rendszeres kórházi kezelésre szoruló betegek koronavírus teszt nélküli oda-vissza utaztatása jelenthette.
A bentlakásos intézményekbe a már említett forráshiány miatt is nehéz orvost találni. Ennek velejárójaként nagy arányú a 65 év feletti nyugdíjasok alkalmazása. Ők viszont a vészhelyzet kihirdetése után kénytelenek voltak karanténba vonulni.
Abszurd helyzet alakult ki. A legkiszolgáltatottabb embereket segítők kerültek megalázott és igaztalanul vádolt szerepbe. Mintha liszthiány idején a pékeken kérnénk számon, hogy kevés kenyér készül.
3. Otthoni ápolás
Az időseket otthonaikban ápolók, őket élelmiszerrel, gyógyszerrel ellátó gondozókról még csak említés sem esett. Ők még nehezebb helyzetbe kerültek a járvány miatt. Saját erőforrásból tudták csak megoldani a minimális védőfelszerelés beszerzését.
Lenyűgöző volt látni, ahogy idős ellátottaknál előkerültek a varrógépek, és készültek a „kézműves” szájmaszkok, amelyeket saját gondozóiknak készítettek.
4. A szakma hangja
A kormány döntései során nem kérte ki az érintettek szakmai véleményét. Az operatív törzs mindent tudó felülvizsgálóként jelent meg néhány intézményben. Főleg az ellenzéki önkormányzatokhoz tartozó otthonokban. Ítéletet mondtak az ottani állapotokról, de nem egyeztettek a szakmával.
Ez a hiány annál is kiáltóbb, mert a gyors sodrású káoszfolyamban olyan hírek jönnek, hogy idősotthon lakóit kórházba viszik, majd másnap egy komplett kórházi osztályt költöztetnének be idősek otthonába.
5. Az elismerés és a segítség hiánya
Az egészségügyisekkel ellentétben a szociális területen dolgozók még ígéret szintjén sem kaptak semmiféle anyagi támogatást. Hiába követelte ezt az ellenzék. A járványhelyzetben helytállóknak köszönetet nyilvánító kormányzati kommunikációban még utalás szintjén sem szerepeltek. Számukra nem tették ingyenessé a tömegközlekedést. Csak néhány önkormányzat volt, aki ezt megtette.
Sajnos ezek a pontok is jelzik, milyen „apróságokban sem ismeri fel a szabályozó, a döntéshozók többsége, hogy társadalmi érdek lenne végre a szociális segítést is érdemben, saját helyén és elvégzett tevékenységeinek súlyával megegyezően kezelni.
